luni, 12 decembrie 2011

Könyv - Az élet játéka

Végre elolvastam Eleanor H. Porter - Az élet játéka könyvet, nagyon tetszett mert valamikor régen láttam a Pollyanna filmet és ahogy belemerültem az olvasásba kezdem emlékezni részletekre a filmből.
A könyv egy kislányról szól aki elveszette szüleit és a nagynéniéhez költözik. Picit csajos könyv, de én szeretem az ilyesmit, viszont van benne valami, amire megtanit mindenkit Pollyanna, ez az örömjáték, vagyis hogy próbáljunk találni mindenbe valami örömöt.
A könyv eleje nagyon részletes, ami nagyon tetszett, de a végére nagyon felgyorsulnak az események és olyan hirtelen befejeződik.
Ajánlom a könyvet mindenkinek aki rossz passzban van és el lehet olvasni újra meg újra, hogy ne felejtsük el a lényegét.

duminică, 4 decembrie 2011

Mikulás

















Otthon minden évben járt a Mikulás, még kisebb voltam emlékszem a csizma fényesitésre, közben énekeltünk és verseket mondtunk, utána a bejárati ajtó elé tettük egy pokrócra és folytattuk az éneklést. Nagy kopogásra kiszaladtunk és már ott volt a sok ajándék. Egyik évben az erkélynél hallott anyu valami mozgást, szaladtunk is húgommal, próbáltuk ketten felhúzni a nehéz redőnyt mikor a Mikulás már az ajtónál kopogott, ellengettük a redőnyt ami nagy zajjal csúszott vissza.

Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!

vineri, 21 octombrie 2011

BMV Pizza vagyis bele minden vackot

Az én pizzám 3 részből áll: tészta, töltelék, teteje. Amilyen bonyolultnak tűnik olyan egyszerű.
Először mindig a töltelékkel kezdem, mert kikell hűlnie hogy megsűrűsödjön. Itt nem tudok arányokat adni mert mindig azt és annyit teszek bele ami van.
Hozzávalok a töltelékhez: hagyma, szalámi és/vagy kolbász, virsli, sonka ami van (jó darált hússal is), paradicsomlé, paszta vagy ketchup, só, bors, oregánó.
Amit még szoktam tenni (ha van) paprika, gomba, kukorica, reszelt répa (ha nagyon kevés a többi hozzávaló).
2 fajta szalámi, paprika és gomba volt itthon, ez most ezekkel készült.
Az apróra vágott hagymát megpirítom, hozzáadom a kicsi kockára paprikát, utána a kockára vágott szalámit, picit pirítom, majd beleteszem a megmosott gombát (ha túl nagyok akkor kockázom), felöntöm vízzel épp hogy ellepje. Só, bors ízlés szerint és jó sok oregánó (lehet más fűszereket is használni, ki hogy szereti). Hagyom forrni hogy megsűrűsödjön kicsit, ha meg van főve a hús beleteszem a paradicsom szószt és még 10 percig főzöm. Leveszem és hűvös helyre teszem hűlni.
A tésztát eddig kézzel gyúrtam, de mostmár a kenyérsütőgéppel csinálom. 2 dl. víz, 1 ek olaj, egy kis cukor, 1 kk só, 40 liszt, 2 dkg élesztõ (ezt szemre teszem olyan másfél kk), és bekapcsolom a dagasztós programra, 1 óra és 20 perc alatt kész. Ez az adag 1 tepsire való de a társaságom nagyon vékonyan szereti ezért 2 tepsit csinálok belőle.
Míg a gép dolgozik, teszek pár tojást főnni és megcsinálom a "tetejét", ami egy massza féle (van aki azt hitte hogy ez is tészta): 2-4 tojást felverek, most csak 2 volt, teszek bele lisztet amennyit felvesz, reszelek bele sok sajtot (amilyen van) és felöntöm tejfőllel, ha kevés a tejfől és nagyon sűrű az állaga akkor még lehet tenni hozzá vizet vagy tejet.
A főtt tojásokat megpucolom és belekockázom a töltelékbe, van amikor csak a töltelék tetejére vágom szép szeletekre.
A kész tésztát ketté vágom és kinyújtom az első felét, amit majd kiolajozott (ritkán van vaj itthon hogy kivajazzak) tepsibe teszek, rá a fele tölteléket, amit lehetőleg egyenletesen elosztok és rávágom a főtt tojást ha esetleg nem tettem a töltelékbe, meg ha maradt még szalámit is (de elég ritka, most ezen van). A tetejéből is teszek felét 2-3 csíkot ráöntök, villával egyenlítem és még reszelek rá sajtot. Előmelegitett sütőbe teszem félórára közepes lángon vagy 45 percre kicsilángon és kezdem lassan késziteni a másodikat.
Melegen nagyon nehéz vágni, jobb hagyni picit hűlni a nem túl türelmetlen a társaság :)

miercuri, 19 octombrie 2011

Itt vagyok

Nem szép tőlem hogy már több mint egy honapja nem írtam semmit, a nagy lelkesedéses indulás után, pedig nem teltek uncsin a napjaim, sőt... a húgom férjhez ment, a férjem betöltötte a 30-at, Vilike meg elkezdte az óvodát, ezek mind olyan dolgok amikre csak egyszer az életbe kerül sor.
Én? Még próbálom magam helyét megtalálni az életbe, haladok is, jó irányba, de azért még sok, sok infot össze kell szedni és alkalmazni. Először is újra kezdtem a Flylady programot, lakáson nagyon is meglátszik, remélem ezutal végig is viszem :) na ez van a takarítással, háztartással.
Szépségápolás: vettem fillérekért egy körömvirágos-kamillás E vitaminos hidratálló arckrémet, amit naponta használok, féltem nehogy pattanásos legyek tőle vagy piros foltos ami már előfordult az olcsó krémektől, de ez most nagyon bejött. Hasonló kézbalzsamot, amit este használok, fáradt, száraz kezemnek nagyon jó. A hajamat próbálom minnél többet leengedve hagyni vagy legalább félig, mert azért mindig könnyebb ha lófarokban van aztán meg panaszkodók hogy a gumi nyomát nem tudom kifésülni.
Főzés: azzal nem állok jól, lehet az alapanyagok hiánya miatt nem tudok tanulni, meg hát nem engedhetem meg azt sem hogy pazaroljak (ez inkább már a pénzügyhöz tartozik). Krumpli szezon van, tehát krumplit krumplival, meg a szokásos olcsó és könnyen elkészíthetők maradnak amiket már tudok.
Öltözködés: na itt az egész dolog nagyon gáz. Nem tudok megszabadulni a sportcipő, farmer, melegitő combotól. Gyereksétáltatásra nem is mehetnék tűsarkúba, de azért kényelmesen is lehetnék picit nőies. Nem is merek vásárolni, mert már sokszor megjártam hogy vettem az olcsó cuccokat amit semmire sem tudtam használni esetleg csak othonkának :) Ki kell derítsem pontosan mi áll jól, milyen színeket válasszak ami a mostani ruhákhoz is megy, méret, szabás, stb. is stimmeljen.
Röviden ennyi, remélem nemsokára újból jelentkezem :)

joi, 15 septembrie 2011

Esik az eső


Nagyon jelentős nap ez. Amióta az eszemet tudom mindig esik szeptember 15-én.
Szerintem sokan nem emlékeznek hogy tavaly, pár ével ezelöt, 13 éve, sőt 21 ével ezelöt is esett.
Nincs nekem épp olyan jó memóriám hogy az év minden napjára emlékezzem hogy milyen idő volt, de ma szeptember 15 van.
Ez a nap az iskolakezdés napja :) Igaz az idén 12-én kezdődött, de ma esik. Mindig is ezt a könnyű nyári záport a gyerekek könnyeinek hiszem, mert vége a nyárnak, vége a leghosszabb szünidőnek és egy új tanév veszi kezdetét. Öröm is mert találkoznak végre 3 hónap után az osztálytársakkal, egy ével nagyobbak, jönnek az új tanárok, új tantárgyak.
Nem tudom más hogy élte meg, de én nekem mindig öröm és szomorú volt egyben. Akkoriba, mert most nem tudom hogy van, a tankönyveket is első nap kaptuk. Nagyon szerettem átlapozni mindet.
De menjünk picit messzibb, 1990 Szeptember 15, akkor volt az első napom, esett az eső. Pici voltam, mármint alacsony, hatalmas táska a hátamon, az egyenruha meg nagy volt rám (pont olyan mint a képen, ott nem én vagyok). A tanitónéni az első padba ültetett a lánya mellé, ö még kisebb volt csak 5 éves, én meg 6. Azt nem tudom a tanitónéni mit mondott de az osztály szépen ki volt díszítve, minden padon virágok és könyvek. Hihetetlen hogy milyen gyorsan telik az idő.
Tovább menve is arra emlékszem hogy új könyvek, új füzetek, mindent fedelezni, címkézni, nagyon szerettem. De a legnehezebb 1998-ban volt, mikor kezdtem a liceumot, a 9-ik osztályt, a real matematika-fizika szakon. Minden új volt, az iskola, az osztálytársak, teljesen más tanárok, abban az évben teljesitettem a legrosszaban.
Mindig is arra vágytam hogy egyszer vége legyen, ne keljen házifeladatokat csinálni, tanulni, hogy pénzt is kapjak azokért az óráért amit közöségben töltök. Mostmár hiányzik, jó volt tanulni. Sosem gondoltam hogy majd nagy leszek és albérletben élek majd egyik napról a másikra, a házifeladatok helyett meg itt a házimunka, ami sokkal nehezebb.
Mit értem a sok tanulással? Lediplomáztam mint közgazdász, de ez nem egy szakma, többet ér egy fodrász vagy egy manikűrös tanfolyam, csak már azokból is van egy rakás, nekem meg nincs kézügyességem. Nehéz, nagyon nehéz.
Pár év és újra kezdődik, de már a fiam lesz elsős. Amilyen sokat változott a tanterv nehéz lesz neki segíteni, majd tanulunk együtt, amennyit bír. Nem akarom a tanulássa terhelni, mert mi sem vittük semmire vele. Már arra is gondoltam hogy inkább tanitanám én, mert sajna a jó pedagógusok is fogynak, sokan kiöregedtek, mások elmentek külföldre.
Az idei érettségi is bizonyította hogy a gyerekek nincsenek felkészülve "az életre" . Sokan még írni meg olvasni sem tudnak, volt olyan családon belül is. Én értem hogy a gyerekek is pimaszabbak, de idáig jutni? A tanárok meg azzal takaróznak hogy nincsenek motiválva pénzügyileg, azt is megértem, de többet keres egy fiatal tanár mint én és nem dolgozik egyfolytában 8-10 órát, van amikor ebédszünet nélkül, nekik megvannak minden óra végén a 10 perces szünetek és utána ne beszéljünk a szünidőkről. Nem mentem tanárnak, pedig lett volna pár alkalom, matek meg francia helyetesitőként, de nem akartam a munkámat sem feladni, mi lett volna következő évbe, meg hát nincs türelmem és magyarázni sem tudok.
Most én nem akarom se a szülőket, a tanulókat, sem a tanárokat vádolni, mindenkivel egyet értek, az ö szempontjukból, de már előre is nehéz belegondolni hogy mi vár ránk. Nagyon sokat változott a világ 20 év alatt.

marți, 13 septembrie 2011

DIY lace nails


Vagyis csináld magad csipkés köröm :)
Szombaton lesz az esküvője a húgomnak, ezért elkezdtem keresni a interneten valami egyedi alkalmi manikűrt, így találtam rá a csipkés körömre (lace nails). Lehet hogy már sokan ismerik, nekem viszont nagyon új a dolog, még sose láttam ilyet, ezért muszáj volt ki is próbálnom, hogy lássam mennyit bír és hogy ne majd szombat reggel keresgéljek ihletett.
Közelről nem olyan nagyon szép, amúgy én még lakkozni sem tudok szépen, meg elég ritka dolog nálam, a viseletét hamar meg lehet szokni, de picit akad mert hát 3D.

Hozzávalok vagy amit én használtam, mert ahány leírás annyi fajta:
1. Essence multi dimension XXXL shine körömlakk 72 found my love - szín
2. Színtelen körömlakk helyett Miss Sporty French Manicure 606 - pasztell szín
3. Fekete keskeny csipke
4. Olló (ami jól vág)
5. Fogpiszkáló
6. Körömvágó
7. Fültisztitó pálcika

A körömról el kell távolitani a lakkot, már akinek van, csiszolni, vagy ki mit szokott, mert nekem rövid, szóval ez is kimaradt, de gondolom van akinek kell egy kicsit formázni és bekell lakkozni az alapszínnel, nálam ez egy halvány lilás Essence lakk volt. Mikor ez megszáradt elkezdem kifaragni a körmöm méretére a csipkét, lehet fordítva is, vagyis először ragasztani és utána vágni, de nekem így volt kényelmesebb és nem kell pontosan rajta legyen, hiszen csipke. Miútán meg volt a majdnem jó méret, bekentem jól a körmöm a majdnem átlátszó lakkal, mert színtelenem nincs, majd beszerzünk egy olyat is, és rátettem a pici csipkét a körmömre, a csillogóbb résszel (az eleje), egy fogpiszkáló segítségével rásimítottam és eligazítottam. Utána rálakkoztam a szintelennel.
Mikor megszáradt a körömvágóval levágtam a kiálló részeket és acetonos fülpiszkálóval meg letöröltem az ujjaimról a lakkot.
Lehet picit macerásnak tűnik, de az eredmény nagyon jó, főleg első próbálkozásra, több dolgom lett volna mondjuk ha elkezdek rajzolni, mert azt többszőr is lekell szedni még jó lesz. Majd mosogatás után meglátom hogyha érdemes előre csinálni ezt a csipkéset.
Ha nekem sikerült, másnak ez gyerekjáték.

duminică, 7 august 2011

William-Albert világra jövetele


Lehet hogy nem ide tartozik, meg vannak akik nem kíváncsiak, mert hát ez tényleg egy nagyon személyes dolog és elég intim, nem mondhatnám hogy megható vagy vicces másoknak, de nekem mint anyának nagyon fontos, sokszor eszembe jut, ha rossz a kedvem csak vissza gondolok azokra a napokra és már sokkal jobb. Nagyon régóta leszeretném írni a kisfiam születésének történetét, de idáig nem találtam egy erre megfelelő helyet és még emlékszem pontosan minden részletre, mert gondolom idővel ez is majd homályossá válik mint a többi emlék.
Ugyanaz a történet egy gyermek érkezése a Földre, de azért mindig más. Ha ők nem is tudják hogy mi is történik, nagyon sokan vannak akik várják a csodát. Terhességemet nem érdemes részletezzem, szép volt, hosszú volt, nem mondhatnám hogy gondok nélkül, de ha lenne rá lehetőség, ami most jelenleg anyagi gondok miatt nincs, végig csinálnám még egyszer.

2009.jún.19 Péntek
Nagyon szép, meleg nap volt. Hiába kerültem én a sót, dagadt az arcom, a lábam, nagy hőség volt. Panaszkodtam az ismeros nővérnek aki arra biztatott hogy menjek feküdjek be a korházba, hűvösebb van, úgy is hétfőre vagyok előírva császárra, sajnos nem az én kívánságom volt, hanem volt egy nagyon csúnya fertőzésem, szemüveges is vagyok és ami csak utólag derült ki hogy a köldökzsinór a baba nyaka köré volt tekerve. Csomagom el volt készítve már 2 hónapja, csak olyasmiket kellet még hozzátenni mint fogkefe, telefon töltő stb. amiket még használtam, listám volt külön azokról, tehát nem maradt itthol semmi.
A korházban megkérdezték hogy kell-e társaság vagy egyedűl szeretnék lenni a szobába, hát a külön lakosztály választottam, már ha volt miből. A korházban, már mint a szülészet részlegén nagyon nagy csend volt, senki a folyosón és tényleg jó hűvös volt, kiválasztottam az ágyam és kipakoltam a cuccaim és hallgattam a rádiót. Az volt a szerencsém hogy a wc elég közel volt, mert már óránként kikellett menni. Az éjszakától se féltem már, mert 5 hónaposan már voltam korházba és akkor olyan fáradt voltam hogy tudtam aludni éjjel nappal, azért is akartam egyedül lenni mert akkor volt egy szobatársam akit műtöttek másnap és szegény annyira félt hogy egész későig csacsogott aztán nekem olvasott...

2009.jún.20 Szombat
Nyugis nap, szép idővel, sokat ültem kint a padon, a látogatókat is ott fogattam. Robi elhalmozott édességekkel, főleg csókival (tudom nem szabad, nem is sikerült megegyem), mama hozott nekem a román templomból egy nagy darab ostyát, náluk ez olyan mint a kényér, akkora volt mint a dagadt öklöm. Sógornőmnek panaszkodtam hogy már annyira kellemetlen, meg annyira nyomja a hasam alját a gyerek, hogy most képes lennék odamenni az orvoshoz hogy vegyék ki.
Délután behoztak egy kismamát és akkor behívták az orvost, gondoltam ha itt lesz a doki majd megvizsgáltatom magam, mert egyre jobban nyomott, főleg a vízhólyagomnál, percenként kikelett menni. Azt hittem inkontinenciám van, mert olvastam hogy a kismamáknál is lehetséges, ahogy fordultam az ágyba, felültem, éreztem hogy egy pici vizelet elhagyja testemet és tettem egy betétet (felvoltam én készülve mindennel). Ha ezt elintéztem, már este volt, a doki még a műtőben, mert császár lett, elmentem aludni. Sehogy se találtam egy kényelmes pozíciót, fordultam egyik oldalról a másikra és elaludtam. Robi meghagyta mikor elment hogy csak reggel 10kor ébresszem fel mert egész héten korán kelt és akar pihenni.
Éljen 3 órakor nagy mennydörgésre ébredtem, féltem. A régi, jól nemzárandó ablakok miatt olyan volt mintha mellettem csapott volna le. A másik szobából egy kismama egyfolytában azt kiabálta hogy itt fáj, ott fáj... a nővér csak szaladt minden percben gyógyszerrel, injekcióval. Nekem nem fájt csak egyre kellemetlenebb volt, gondoltam ha a másik így kiabál akkor nekem semmi bajom. Nyitva hagytam az ajtót hogy bejöjjön a fény a folyosóról és látta a nővér hogy ébren vagyok, benézett, kérdeztette hogy vagyok mondtam neki hogy nagyon nyom és kérdeztem hogyha bevehetek valami fájdalom csillapítót, meg hánykor ihatom meg a többi gyógyszert, mert piruláztam végig veszélyeztetett terhesként.
Nem tudtam aludni, egy másik kismama megszólított, kis fiatal cigánylány volt, második terhesség, sokat beszélgettünk.

2009.jún.21 Vasárnap
Szundítottam egy picit. Reggel 6 óra, jött szólni a nővér hogy bevehetem a többi gyógyszert. Felhívtam anyámat, aki már tudtam hogy ilyenkor nem alszik, egyfolytában azt hajtogatta hogy neki vasárnapi baba kell, mert ő is meg én is vasárnap születtünk.
Megint elaludtam. 8 óra, már Ágnes nővér jött be, megmérni a vérnyomásom, mondtam neki is a panaszaim és megint elszundítottam. 9-kor megébredtem, megmosdottam, átöltöztem, megettem azt az ostyát amit a nagymamám hozzott, ettem mellé egykis sajtot is. Fél 10 volt, harangoztak, a folyóson egy másik kismama, csomaggal várta az orvost, gondoltam pont jó mert majd megvizsgál engem is. 10 előtt pár perccel felhívtam Robi-t , addig hagytam aludni, és mondtam neki úgy készüljön hogy lehet ma meglesz a baba.
Közben bejött egy bábaasszony (dula) addig nem tudtam hogy olyan is van a szülészeten, aki megkért hogy kövessem mert megakar vizsgálni, ha én tudtam volna hogy ő is megtudd vizsgálni és nem csak az orvos akkor már rég túl lettem volna az egészen. A vizsgálóba érve szégyenkeztem a betét miatt de már nem volt időm elrejtenni. Manci néni, a dula, megállapította hogy a magzatvíz szivárog és 4 cm. tágulásom van, én hülye megkérdem ez mit jelent? Hát rávágta hogy fogok szülni :), következő kérdése az volt hogy ettem-e valamit, mondtam hogy igen, mire ő elkezdett velem veszekedni, de hát én honnan tudjam hogy ma lesz a műtét mikor én következő napra vagyok előírva. Visszamentem a szobámba, jött utánam, mondta hogy feküdjek le és a hasamra tette a kezét, közben megérkezett Robi is, körbe-körbe járta az ágyamat, én tők nyugi voltam. 4 perc mondta Manci néni, 4 percenként voltak görcseim, amiből én semmit nem éreztem. Gond volt mert a nőgyógyászom elvolt menve messzire és már akarták hívni a mentőt hogy vigyenek Nagyváradra. De behívták az ügyeletest, meg felhívták az altatóorvost aki azt mondta hogy betudd jönni csak időbe telik.
Mondta Manci néni öltözzek át hálóingbe, Robinak pakolja össze a cuccaim és mindjárt jön a nővér aki majd előkészit. Ágnes nővér jött is hamar hogy mennyünk le az alaksorba, megborotvált, beöntést is kaptam, nem is volt olyan szörnyű mint ahogy mások mesélték, ettől féltem a legjobban. Mikor jöttünk vissza fel már anyósom is ott volt Robival együtt, úgy izgultak, láttam rajtuk, én tők laza, mert a nehezén túl vagyok.
Elköszöntünk. A szülőszobába tették fel a szondát, az nem volt kellemes, de viszont nagyon hasznos. Már cipelve a retikült, mentem a "jajgatóba". Ez egy szóba, ahol 4 ágy van, épp a műtő mellet. Ott volt a másik kismama, aki reggel jött, elmesélte hogy a negyedik gyermekét várja. Közben meg érkezett Éva, az altató orvos asszisztense, beszélgetett velem, nagyon aranyos, eltalálta hogy kisfiúnk lesz és tett egy perfúziót, nem is fájt. Érkeztek közben a csapat többi tagja, sokan otthonról, mert vasárnap volt és senki sem számitott ránk. Utoljára érkezett az altatóorvos, olyan fél egyfele, bementem a műtőbe, lehet hogy már jelentéktelen eseményekre nem emlékeszem, de arra nagyon is mikor ö is bejött a műtőbe, megkérdezte hogy ettem-e, hát őszintén válaszolta hogy igen, mire ő hátat fordított és közölte hogy akkor találkozunk este 7-kor. Ez volt az egyetlen dolog ami jobban bántott mint az egész előkészület. Persze vissza jött, a nővér barátnőm is ott volt már, aki ott hagyta a vasárnapi ebéd készítést csak hogy ott legyen, közben úgy izgult és mondta hogy legyek nyugodt mert már anyukám is megérkezett.
Háttal felültettek a műtőasztalra, mondták hogy ne mozogjak, a két karom erősen tartották keresztbe vállamtol fogva, megkaptam az érzéstelenitőt. Rögtön lefektettek, lepedőt tettek elém, semmit nem éreztem csak hogy mozgatják a hasam jobbra balra. Megvolt a baba, nem láttam sokat belőle csak hogy ki szaladtak vele és a mellettünk lévő kis szobából felsírt. Barátnőm végig csinálta a fényépeket az uram telefonjával.
Még a lepedő túl oldalán mindenki szorgalmasan végezte a munkáját, én az altatókkal jókat beszélgettem. Megkérdezték mi lesz a neve és én büszkén mondtam hogy 2 hercegról nevezzük el William-Albert, mindenkinek tetszett. Egyszercsak velem nem beszélt senki, a dokik beszélgettek és velem nem, látom csökken a vérnyomásom, már szédülők. Kérdem nem gond, az mondták nem és elkezdtem beszélgetni az altatóorvossal akinek a feleségével dolgoztam valamikor, kérdeztem a gyermekeiről is. A kis szobából kiáltották hogy 52 cm. és 3300 gr. belevolt göngyölve pólyába, megmutatták és elvitték az újszülött osztályra.
Átcipeltek az intenzívre és mozdulatlanul feküdtem, nemvolt szabad felemelnem a fejem, nem tudom kivolt látogatóban mert aki nem nyomta oda a képét az arcomba arra nem emlékszem :) Dél után 5 órakor kiment a zsibbasztó. Fájt a vágás, olyan volt mint mintha a tapasz húzódna, de már nem is éreztem semmit mikor áthozták nekem a fiamat és előszőr a karomba vehettem. Olyan kis pici volt és szép, tiszta kicsi arca, ici-pici keze, azt sem tudtam hogy fogjam, nem hagyták sokáig nehogy a doki meglássa hogy kicsenték. Másnap, hétfőn ugyancsak pár percre láttam, de már kedden, kora reggel kérődztem hogy mehessek etetni :) Azóta minden nap örülök a csodának amit kaptunk onnan fentról.