duminică, 7 august 2011

William-Albert világra jövetele


Lehet hogy nem ide tartozik, meg vannak akik nem kíváncsiak, mert hát ez tényleg egy nagyon személyes dolog és elég intim, nem mondhatnám hogy megható vagy vicces másoknak, de nekem mint anyának nagyon fontos, sokszor eszembe jut, ha rossz a kedvem csak vissza gondolok azokra a napokra és már sokkal jobb. Nagyon régóta leszeretném írni a kisfiam születésének történetét, de idáig nem találtam egy erre megfelelő helyet és még emlékszem pontosan minden részletre, mert gondolom idővel ez is majd homályossá válik mint a többi emlék.
Ugyanaz a történet egy gyermek érkezése a Földre, de azért mindig más. Ha ők nem is tudják hogy mi is történik, nagyon sokan vannak akik várják a csodát. Terhességemet nem érdemes részletezzem, szép volt, hosszú volt, nem mondhatnám hogy gondok nélkül, de ha lenne rá lehetőség, ami most jelenleg anyagi gondok miatt nincs, végig csinálnám még egyszer.

2009.jún.19 Péntek
Nagyon szép, meleg nap volt. Hiába kerültem én a sót, dagadt az arcom, a lábam, nagy hőség volt. Panaszkodtam az ismeros nővérnek aki arra biztatott hogy menjek feküdjek be a korházba, hűvösebb van, úgy is hétfőre vagyok előírva császárra, sajnos nem az én kívánságom volt, hanem volt egy nagyon csúnya fertőzésem, szemüveges is vagyok és ami csak utólag derült ki hogy a köldökzsinór a baba nyaka köré volt tekerve. Csomagom el volt készítve már 2 hónapja, csak olyasmiket kellet még hozzátenni mint fogkefe, telefon töltő stb. amiket még használtam, listám volt külön azokról, tehát nem maradt itthol semmi.
A korházban megkérdezték hogy kell-e társaság vagy egyedűl szeretnék lenni a szobába, hát a külön lakosztály választottam, már ha volt miből. A korházban, már mint a szülészet részlegén nagyon nagy csend volt, senki a folyosón és tényleg jó hűvös volt, kiválasztottam az ágyam és kipakoltam a cuccaim és hallgattam a rádiót. Az volt a szerencsém hogy a wc elég közel volt, mert már óránként kikellett menni. Az éjszakától se féltem már, mert 5 hónaposan már voltam korházba és akkor olyan fáradt voltam hogy tudtam aludni éjjel nappal, azért is akartam egyedül lenni mert akkor volt egy szobatársam akit műtöttek másnap és szegény annyira félt hogy egész későig csacsogott aztán nekem olvasott...

2009.jún.20 Szombat
Nyugis nap, szép idővel, sokat ültem kint a padon, a látogatókat is ott fogattam. Robi elhalmozott édességekkel, főleg csókival (tudom nem szabad, nem is sikerült megegyem), mama hozott nekem a román templomból egy nagy darab ostyát, náluk ez olyan mint a kényér, akkora volt mint a dagadt öklöm. Sógornőmnek panaszkodtam hogy már annyira kellemetlen, meg annyira nyomja a hasam alját a gyerek, hogy most képes lennék odamenni az orvoshoz hogy vegyék ki.
Délután behoztak egy kismamát és akkor behívták az orvost, gondoltam ha itt lesz a doki majd megvizsgáltatom magam, mert egyre jobban nyomott, főleg a vízhólyagomnál, percenként kikelett menni. Azt hittem inkontinenciám van, mert olvastam hogy a kismamáknál is lehetséges, ahogy fordultam az ágyba, felültem, éreztem hogy egy pici vizelet elhagyja testemet és tettem egy betétet (felvoltam én készülve mindennel). Ha ezt elintéztem, már este volt, a doki még a műtőben, mert császár lett, elmentem aludni. Sehogy se találtam egy kényelmes pozíciót, fordultam egyik oldalról a másikra és elaludtam. Robi meghagyta mikor elment hogy csak reggel 10kor ébresszem fel mert egész héten korán kelt és akar pihenni.
Éljen 3 órakor nagy mennydörgésre ébredtem, féltem. A régi, jól nemzárandó ablakok miatt olyan volt mintha mellettem csapott volna le. A másik szobából egy kismama egyfolytában azt kiabálta hogy itt fáj, ott fáj... a nővér csak szaladt minden percben gyógyszerrel, injekcióval. Nekem nem fájt csak egyre kellemetlenebb volt, gondoltam ha a másik így kiabál akkor nekem semmi bajom. Nyitva hagytam az ajtót hogy bejöjjön a fény a folyosóról és látta a nővér hogy ébren vagyok, benézett, kérdeztette hogy vagyok mondtam neki hogy nagyon nyom és kérdeztem hogyha bevehetek valami fájdalom csillapítót, meg hánykor ihatom meg a többi gyógyszert, mert piruláztam végig veszélyeztetett terhesként.
Nem tudtam aludni, egy másik kismama megszólított, kis fiatal cigánylány volt, második terhesség, sokat beszélgettünk.

2009.jún.21 Vasárnap
Szundítottam egy picit. Reggel 6 óra, jött szólni a nővér hogy bevehetem a többi gyógyszert. Felhívtam anyámat, aki már tudtam hogy ilyenkor nem alszik, egyfolytában azt hajtogatta hogy neki vasárnapi baba kell, mert ő is meg én is vasárnap születtünk.
Megint elaludtam. 8 óra, már Ágnes nővér jött be, megmérni a vérnyomásom, mondtam neki is a panaszaim és megint elszundítottam. 9-kor megébredtem, megmosdottam, átöltöztem, megettem azt az ostyát amit a nagymamám hozzott, ettem mellé egykis sajtot is. Fél 10 volt, harangoztak, a folyóson egy másik kismama, csomaggal várta az orvost, gondoltam pont jó mert majd megvizsgál engem is. 10 előtt pár perccel felhívtam Robi-t , addig hagytam aludni, és mondtam neki úgy készüljön hogy lehet ma meglesz a baba.
Közben bejött egy bábaasszony (dula) addig nem tudtam hogy olyan is van a szülészeten, aki megkért hogy kövessem mert megakar vizsgálni, ha én tudtam volna hogy ő is megtudd vizsgálni és nem csak az orvos akkor már rég túl lettem volna az egészen. A vizsgálóba érve szégyenkeztem a betét miatt de már nem volt időm elrejtenni. Manci néni, a dula, megállapította hogy a magzatvíz szivárog és 4 cm. tágulásom van, én hülye megkérdem ez mit jelent? Hát rávágta hogy fogok szülni :), következő kérdése az volt hogy ettem-e valamit, mondtam hogy igen, mire ő elkezdett velem veszekedni, de hát én honnan tudjam hogy ma lesz a műtét mikor én következő napra vagyok előírva. Visszamentem a szobámba, jött utánam, mondta hogy feküdjek le és a hasamra tette a kezét, közben megérkezett Robi is, körbe-körbe járta az ágyamat, én tők nyugi voltam. 4 perc mondta Manci néni, 4 percenként voltak görcseim, amiből én semmit nem éreztem. Gond volt mert a nőgyógyászom elvolt menve messzire és már akarták hívni a mentőt hogy vigyenek Nagyváradra. De behívták az ügyeletest, meg felhívták az altatóorvost aki azt mondta hogy betudd jönni csak időbe telik.
Mondta Manci néni öltözzek át hálóingbe, Robinak pakolja össze a cuccaim és mindjárt jön a nővér aki majd előkészit. Ágnes nővér jött is hamar hogy mennyünk le az alaksorba, megborotvált, beöntést is kaptam, nem is volt olyan szörnyű mint ahogy mások mesélték, ettől féltem a legjobban. Mikor jöttünk vissza fel már anyósom is ott volt Robival együtt, úgy izgultak, láttam rajtuk, én tők laza, mert a nehezén túl vagyok.
Elköszöntünk. A szülőszobába tették fel a szondát, az nem volt kellemes, de viszont nagyon hasznos. Már cipelve a retikült, mentem a "jajgatóba". Ez egy szóba, ahol 4 ágy van, épp a műtő mellet. Ott volt a másik kismama, aki reggel jött, elmesélte hogy a negyedik gyermekét várja. Közben meg érkezett Éva, az altató orvos asszisztense, beszélgetett velem, nagyon aranyos, eltalálta hogy kisfiúnk lesz és tett egy perfúziót, nem is fájt. Érkeztek közben a csapat többi tagja, sokan otthonról, mert vasárnap volt és senki sem számitott ránk. Utoljára érkezett az altatóorvos, olyan fél egyfele, bementem a műtőbe, lehet hogy már jelentéktelen eseményekre nem emlékeszem, de arra nagyon is mikor ö is bejött a műtőbe, megkérdezte hogy ettem-e, hát őszintén válaszolta hogy igen, mire ő hátat fordított és közölte hogy akkor találkozunk este 7-kor. Ez volt az egyetlen dolog ami jobban bántott mint az egész előkészület. Persze vissza jött, a nővér barátnőm is ott volt már, aki ott hagyta a vasárnapi ebéd készítést csak hogy ott legyen, közben úgy izgult és mondta hogy legyek nyugodt mert már anyukám is megérkezett.
Háttal felültettek a műtőasztalra, mondták hogy ne mozogjak, a két karom erősen tartották keresztbe vállamtol fogva, megkaptam az érzéstelenitőt. Rögtön lefektettek, lepedőt tettek elém, semmit nem éreztem csak hogy mozgatják a hasam jobbra balra. Megvolt a baba, nem láttam sokat belőle csak hogy ki szaladtak vele és a mellettünk lévő kis szobából felsírt. Barátnőm végig csinálta a fényépeket az uram telefonjával.
Még a lepedő túl oldalán mindenki szorgalmasan végezte a munkáját, én az altatókkal jókat beszélgettem. Megkérdezték mi lesz a neve és én büszkén mondtam hogy 2 hercegról nevezzük el William-Albert, mindenkinek tetszett. Egyszercsak velem nem beszélt senki, a dokik beszélgettek és velem nem, látom csökken a vérnyomásom, már szédülők. Kérdem nem gond, az mondták nem és elkezdtem beszélgetni az altatóorvossal akinek a feleségével dolgoztam valamikor, kérdeztem a gyermekeiről is. A kis szobából kiáltották hogy 52 cm. és 3300 gr. belevolt göngyölve pólyába, megmutatták és elvitték az újszülött osztályra.
Átcipeltek az intenzívre és mozdulatlanul feküdtem, nemvolt szabad felemelnem a fejem, nem tudom kivolt látogatóban mert aki nem nyomta oda a képét az arcomba arra nem emlékszem :) Dél után 5 órakor kiment a zsibbasztó. Fájt a vágás, olyan volt mint mintha a tapasz húzódna, de már nem is éreztem semmit mikor áthozták nekem a fiamat és előszőr a karomba vehettem. Olyan kis pici volt és szép, tiszta kicsi arca, ici-pici keze, azt sem tudtam hogy fogjam, nem hagyták sokáig nehogy a doki meglássa hogy kicsenték. Másnap, hétfőn ugyancsak pár percre láttam, de már kedden, kora reggel kérődztem hogy mehessek etetni :) Azóta minden nap örülök a csodának amit kaptunk onnan fentról.

2 comentarii: